Sok dicső pillanat volt már a magyar nyíltvízi úszás történetében, ugyanakkor egyvalami hiányzott: egy világbajnoki érem az olimpiai programba emelés óta királykategóriának számító 10km-es távon. Egészen vasárnapig: Rasovszky Kristóf szenzációs versenyzéssel lett ezüstérmes Fukuokában, azaz akárcsak a tokói olimpián, most a Japánban rendezett világbajnokságon is felállhatott a dobogó második fokára.
Rasovszky Kristóf (fotó: AFP)
Semmit sem bízott a véletlenre a sportág első magyar világbajnoka (5km-en győzött négy éve, Gwangjuban): rögtön a rajt után összeállt Florian Wellbrockkal, hogy kérlelhetetlen tempót diktáljanak. Ha ők ketten egyszerre a mezőnyben vannak, rendre ez a taktikájuk: mindenkit leszakítani, amint lehet, csak az jöjjön velük, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja.
És ahogy az lenni szokott, a mezőny egyre jobban „kikopott” mögülük, körről körre karcsúsodott az üldözők tábora, azaz a harmadik körtől kialakult az, amit Rasovszkyék szerettek volna: egy egyesen vonalú élboly, ahol egymás mögött tempóznak a leggyorsabbak. Leginkább az olimpiai bajnok német haladt elöl a stílustanulmányba illő tempóival, ráadásul a körülmények ismét neki kedveztek: a technikája érvényesüléséhez elsőrangúan illő, szinte teljesen nyugodt víz, nagyobb hullámok nélkül.
Ugyanakkor Tokióval ellentétben, a Balatoni Cápa folyamatosan ott volt a nyomában, azaz bár Wellbrock ment, nem tudta leszakítani Kristófot, sőt, miután a német kiment frissíteni a negyedik kör után, Rasovszky átvette a vezetést, és csaknem végig elöl ment. Ám az utolsó etapot megelőzően Wellbrock utolérte, ugyanakkor a veszprémi klasszis úgy döntött, megoldja a záró 1.6 kilométert újabb energiabevitel nélkül, nem állt meg a benyújtott pohárért, mert azért ekkor még az olaszok nagyágyúi, az Európa-bajnok Domenico Acerenza és a világbajnok Gregorio Paltrinieri még veszélyes közelségben jártak, akárcsak a franciák feltörekvő ifjú tehetsége, Sascha Velly, plusz a másik germán, Oliver Klemet.
Aztán ahogy még inkább felbőgették a motorokat legelöl, úgy vált el végképp a tüdő a májtól: az utolsó fordulót követő 800 méterre gyakorlatilag a három leendő dobogós faképnél hagyta a többieket. Wellbrock elhúzott, idővel jó tízméteres előnyt épített ki, ugyanakkor – némi meglepetésre – a két olasz sem bírta Rasovszky és Klemet sebességét, így nagyjából 400 méterrel a cél előtt egyértelmű vált, hogy egy kérdés marad: ezüst vagy bronz.
Bár az ifjú német nagyon jött, ám Kristófon érződött, hogy a hozzá képest pehelysúlyú srácot nem engedi maga elé vágni. Klemet próbálkozott, de esélye sem lehetett, közvetlenül a cél előtt Kristóf úgy rászorította a bójára, hogy riválisa első meglepetésében picit le is fékezett, s csak utána nyúlt fel megütni a panelt – Rasó ugyanakkor egy sor nagy viadal hajrájából tanulva (anno így bukta el 2018-ban az Eb-aranyat 10km-en) pontosan tudta, mi fér bele még, és a mezőnyben is egyedülálló testi erejét kihasználva bezsebelte az ezüstérmet.
Bár a medencés 1500-as A-szintje is jogosulttá tenné, ez az érem nem csupán amiatt emlékezetes, mert az első magyar dobogó egy világbajnokságon 10km-en, de ez direkt olimpiai kvótát is ér – azaz már kétszeresen megvan a párizsi indulási jog.
Ugyan reméltük, hogy Betlehem Dávid is csatában lesz majd a legvégén,
amikor az élboly érkezik, az ifjú ezúttal nem önmagát adta. Az első két körben még úgy ahogy ott haladt a mezőny első harmadában-negyedében, aztán azonban egyre lejjebb szakadt, és sehogy sem tudott megújulni. Amikor a zárókör előtt már bő egy perccel volt leszakadva az élen haladóktól, üvöltött, ez most mennyire nem az ő napja – végül a 16. helyen zárt, hogy aztán a gyúrópad mellett klubtársa, Rasovszky Kristóf vállán zokogja ki magát; a nagyember hosszan vigasztalta, megígértetve vele, hogy az 5km-re, de legkésőbb a váltóra kőkeményen összeszedi magát.
Világbajnokság, férfi 10km
- Florian Wellbrock (német) 1:50:40.3, 2. Rasovszky Kristóf 1:50:59.0… 16. Betlehem Dávid 1:53:30.9
Nyilatkozatok:
„Az utóbbi évek egyik legjobb versenyét úsztam, sőt, talán a legjobbat, még az olimpiainál is. Ott elkövettem néhány hibát, most viszont nagyon hosszan kell majd elemezni, hogy találjunk egyet vagy kettőt. Talán a negyedik-ötödik körben nem kellett volna előre mennem, maradhattam volna többet Florian (Wellbrock) lábvizén, és várhattam volna még nagyobb türelemmel, viszont akkor az is benne lehetett volna, hogy többen maradunk a végére, hatan-heten, és akkor sokkal bizonytalanabb lett volna a befutó. Minden úgy történt, ahogy terveztem, senki és semmi nem tudott kizökkenteni egy pillanatra sem, ráadásul a barátnőm előtte a lelkemre kötötte, legyek annyira kemény, amennyire csak tudok. Hát a végén az voltam, ezt nem tagadom, de semmi mást nem csináltam, mint amit a szabályok megengednek, meg tulajdonképpen igazából életemben először tettem azt, amit egyébként mindenki más is szokott, és amit velem is megtettek párszor. Ha már úgy harminc kilóval nehezebb vagyok Olivernél (Klemet), akkor világos, hogy kihasználom ezt – az érem megvolt, akár bele is nyugodhattam volna ebbe, de aztán azt mondtam magamnak, nem adom az ezüstöt, hiába vannak a srácnak jobb idői a medencés számokban, azaz egy finisben elvben gyorsabb, ezt az ezüstöt nem fogja megkapni. Nagyon örülök, hogy így sikerült, hogy duplán megvan az olimpiai kvóta. Most egy év nyugalom jön, igyekszem befejezni az egyetemet decemberben, aztán jöhet a párizsi felkészülés.”
Betlehem Dávid:
A második kör után egyszerűen semmi nem ment úgy, ahogy szerettem volna, ahogy vártam magamtól, nem ment a lábam, szétesett a mozgásom. Próbáltam Rasóék után menni, de nem tudtam megindulni. Amikor az utolsó előtti körben még egyszer nekilódultam volna, akkor meg az egyik francia feltartott, és ott végképp leblokkoltam.”
(MÚSZ)
Post Views: 1 240
