Szombaton a hölgyek 10km-es viadalával elstartol a nyíltvízi úszók világbajnoksága is Fukuokában. A Momochi Beach Parknál rendeződtek a víztisztasági gondok – annyira legalábbis, hogy két napja tesztelhetik a pályát a versenyzők.
A múltheti, négynapos esőzés „nyomai” még láthatók, legalábbis azután, hogy az úszók eltöltöttek egy órát a tengerben: Rasovszky Kristóf hófehér alapú mintás edzőnadrágja például rozsdabarna lett, mire befejezte a gyakorlást. Úgyhogy bőven fogytak a széntabletták, biztos, ami biztos, bár a nemzetközi szövetség képviselői igyekeztek megnyugtatni mindenkit, hogy a baktériumszint 110-nél áll, és a fertőzésveszély 1000-nél kezdődik.
Olasz Anna már csütörtök délután lemerészkedett, péntek reggel pedig – miután Annának kutyabaja sem volt – a teljes csapat ott volt a pontonon, majd a vízben. A szegedi kiválóság kedvenc edzőpartnerével, a szerb színekben induló Farkas Tamással gyakorolt, míg másik szombati indulónk, Fábián Bettina kedvesével, Betlehem Dáviddal és Rasovszky Kristóffal derítette fel a pályát.
Az előző olimpiai kvalifikációs vb-ken ilyenkor tapintani lehetett a feszültséget, hiszen a nyíltvizeseké volt az egyik legbrutálisabb kvalifikációs rendszer. Merthogy az első tíz jutott kvótához, és csak azok az országok szerezhettek kettőt, amelyeknek két úszója ekkor befért a tízbe – a maradék helyekről döntő olimpiai kvalifikációs viadalon pedig már kizárólag olyan nációk úszói állhattak rajthoz, amelyek nem végeztek az első tízben a vb-n.
A mostani kvótaosztás sokkal barátibb: bár hivatalosan a létszámot csökkentették 25-ről 22-re, és Fukuokából csak az első három jut ki Párizsba, jövő februárban, Dohában további tíz plusz nyolc helyet osztanak ki, és ami a legfontosabb: ehhez a mezőnyhöz csatlakozhat mindenki más, aki A-szintet úszik 800-on vagy 1500-on. Ez utóbbit pedig a Rasovszky-Betlehem duó már teljesítette is, azaz nekik nincs miért idegeskedniük. Olasz Annáék pedig egyértelműen arra utazhatnak, hogy legkésőbb jövő februárban odaérjenek az olimpiai indulást jelentő helyekre – persze, ha egyikük felérne a dobogóra most, az dupla öröm lenne. Már csak azért is, mert – bármilyen hihetetlen – az elmúlt években meglehetősen sikeres szakágban egyvalamit még senki sem tudott elérni: érmet szerezni egy világbajnokságon 10 kilométeren.
Nyilatkozatok
Olasz Anna
„Annyira nem sós a víz, mint amire számítottam, és ennek nagyon örülök. Alapból szeretek tengerben úszni, de sokszor belefutok abba tíz kilométeren, hogy hét-nyolc kilométer környékén iszonyú szomjas leszek, és amikor oxigénhiányos állapotban beleiszom a tengerbe, az nem túl kellemes – de ezzel most nem lesz baj. Ma még kissé sötét minden, szombatra viszont napsütést ígérnek, azt nagyon várom. Szeretnék pontszerző helyen végezni, ami eddig egy kivétellel minden vébén sikerült, alapvetően ezzel a céllal ugrom a vízbe. Remélem, ez meglesz, és utána az öt kilométerre és a váltóra koncentrálhatok.”
Fábián Bettina
„Nekem nagyon sötét volt ez a víz, mint a Maty-éren, nem lehet látni, ki van előtted, ami a bójáknál nem igazán előnyös, mert nem lehet ’búvárkodni’, és ha beszorulsz alá, az nem a legjobb. A hőmérséklet jó, hosszú, nagyobb hullámok vannak, a szélnél erősödnek, meglátjuk, milyen lesz a versenyen. Egész jól érzem magam, és a formám is rendben van szerintem.”
Rasovszky Kristóf
„Így beugorva tisztának tűnt, bár kissé kanadai fíling, hogy bár sötét a víz, azért látom a kezem, látom a lábam. Igaz, most, hogy kijöttem, a fehér edzőnadrágom teljesen barna, azaz ennyit arról, hogy mennyire tiszta, szóval inkább beveszek néhány széntablettát. Csalóka lesz ez a pálya, vannak áramlatok, a szél feltámadt, érdekes lesz így a verseny, ahol lehet hullám, eső, de tűző nap is – érdeklődve várom, milyen körülmények alakulnak ki vasárnapra. Én mindenesetre a lehető legjobbat remélem magamtól.”
Betlehem Dávid
„Egész jó a víz, nem is olyan meleg, mint korábban mondták, nyugodt is volt, csak most kezdett a szél feltámadni az edzés végére. A pálya azért elég koszos, most már látjuk, de összességében nem rossz. Jól érzem magam, kezdjük kipihenni magunkat, jobban fájt arra a két óra különbségre átállni, ami Thaiföld és Japán között van, mint az otthoni hatórás differenciát leküzdeni Phuketen. Most már nincs vész, azaz bízom benne, vasárnapra teljesen összeáll minden.”
